Hagyományos tűzjelző központ
Egyszerű a feladata: fogadja a füstérzékelők és a hőérzékelők által továbbított jeleket, vezérli a perifériális elemeket (tűzsziréna, oltóberendezés stb.), továbbá az érzékelőket összekapcsoló áramkör (hurok) hibáját jelzi, ha vezetékszakadás vagy zárlat lép fel. Csupán végrehajtóként reagál a beérkező jelekre, nem értékeli azokat. Riasztáskor a távfelügyeletre jelzést küld.
Intelligens tűzjelző központ
Az analóg tűzérzékelők jelzéseinek feldolgozását végzi, folyamatosan figyelemmel kíséri az egyes érzékelők jelszintjét. A különböző jelszintekhez különböző események rendelhetők: megvalósítható hibajelzés vagy előriasztás (a tényleges tűzriasztás előtti jelzés). Képes az egyes füstérzékelők esetleges elszennyeződésének jelzésére és a légtér szennyeződésének változásához képest automatikusan változtatja a saját jelzési szintjét. A jelszintek minden tűzérzékelőnél külön-külön állíthatóak. A tűzközpont az egyes események bekövetkezésekor előprogramozott szöveg megjelenítésére képes, amely hasznos információkat szolgáltathat a tűzriasztás helyéről. Egyéb kiegészítő funkciókat is elláthat, amennyiben ezek nem veszélyeztetik az alapfeladatok ellátását: pl. oltásvezérlés vagy az evakuálást segítő hangosüzenetek adása. Az intelligens tűzjelző rendszerek szerelésének lényegesen kisebb a kábelezési igénye.
Tűzérzékelők
Hagyományos érzékelőket alkalmazunk a hagyományos tűzközpontokhoz. A füstérzékelő és a hőérzékelő határérték átlépést figyel, ha ez bekövetkezik, automatikusan riaszt. Ezeknél a rendszereknél gyakrabban előfordulnak téves riasztások, hiszen a környezetben és az érzékelőkben végbemenő változásokat nem tudjuk kiszűrni. Jellemzően téves riasztáshoz vezethet: spray használata, sütés-főzés közben keletkezett gőz, kenyérpirító használata, vízpára kondenzáció, ventilátorral felkavart por, padlócsiszolás, diesel motor kipufogás, diesel targonca használata, hegesztés és lángvágás.
Az intelligens érzékelőkben egy mikroprocesszor figyeli a légtérben bekövetkező változásokat és a változások sebességét. Az adatok alapján próbálja hatékonyan kiszűrni a nem tűztől származó információt.
|
A folyadékra (alkohol, benzin, aceton stb.) jellemző a lánggal égés, a gyors hőtermelődés, általában a füsttel telített égéstermék. A szilárd anyagok első szakaszban jellemzően izzó, parázsló égéssel, kis hőtermeléssel, majd lánggal égnek. A leülepedett éghető por is izzik mielőtt lángba borulna, de ha felkavarodik (akár az égés következtében) a levegővel keveredve már robbanás is keletkezhet. Az érzékelők egyes típusai a tűzre utaló különböző jeleket észlelik: a lángot, a füstöt, a hőmérsékletváltozást. |
A tüzek nem egyformák. A különböző anyagok természetesen eltérő sebességgel és minőségben égnek el.
Melyik a megfelelő érzékelő?
A érzékelőt az adott helyiséghez, a helyiség funkciójához választjuk meg, annak érdekében, hogy a korai szakaszban észleljük a tüzet és elkerüljük a téves riasztásokat. A legtöbb háztartási, de nagyrészt az ipari égés is először füstöt termel. Ezért gyakori a füstérzékelő alkalmazása, amellyel korai jelzést kaphatunk. Több téves jelzésre van esélyünk, ha ezeket huzatos, poros, párás, esetleg gőzös helyre telepítjük. Az évek során lerakodott por növeli a füstérzékelők érzékenységét és a téves riasztások valószínűségét, de ezt rendszeres karbantartással megelőzhetjük. Röviden bemutatjuk az ionizációs és az optikai füstérzékelők működési elvét.
|
Az ionizációs füstérzékelő kamrájában kis aktivitású radioaktív izotóp ionizálja a levegőt. Amikor a kamrába füstrészecskék jutnak, csökken az ionizáció, ezt észlelve keletkezik a riasztás. Ez a füstérzékelő a teljes füstspektrumot észleli, tehát sokféle égést jelez, de ez egyben egyik hátránya is, hiszen nagy az esély a téves riasztásra. Másik hátránya az, hogy a radioaktív izotóp tárolásával megsemmisítésével kapcsolatos előírások betartásával jelentősen megnő a telepítési, üzemeltetési költsége. Alkalmazása emiatt visszaszorulóban van. Az optikai füstérzékelő kamrájában egy infra vagy lézer adó és a vevő van elhelyezve olyan módon, hogy a vevő ne lássa az adó jelét. Ha füstrészecske kerül be, az arról visszaverődő fényt érzékeli a vevőegység, ez váltja ki a riasztást. Magas érzékenységű, ezért elsősorban nagy értékű területek (vezérlőhelyiség, szerverszoba, széfek, trezorok helyisége) védelmére alkalmazzuk, általában 60 nm-enként és maximum 9-10 m magasságban. A mai tűzjelző rendszerek tervezése és telepítése során elsősorban az optikai füstérzékelő alkalmazása a jellemző. Érzékelési tér szerint pontszerű és vonali füstérzékelő különböztethető meg. A pontszerű vagy többpontszerű füstérzékelők poros, szennyezett, füsttel, gőzzel telített helyiségekben jellemzőek, hogy elkerüljük a gyakori téves riasztásokat. A vonali füstérzékelő szintén optikai elven működik, de itt a vevő közvetlenül vagy egy prizma közbeiktatásával látja az adó által kibocsátott infravörös fényt. A riasztást pedig a jelszint, vagyis a fény csökkenése váltja ki. Ez az érzékelő különösen alkalmas magas belső terek, csarnokok, műemléképületek védelmére, mert 10 m-től 100 m-ig képes hosszában belátni a távolságot, szélessége még nagy belmagasságnál is 10-15 m. Az utóbbi években egyre inkább terjednek az úgynevezett nagy érzékenységű, lézeres részecskeszámlálás elvére épülő (HSSD), aspirációs detektor rendszerek. Ez a füstérzékelő nem várja meg, amíg eljut hozzá a tüzet kísérő füstjelenség, hanem egy belső ventilátor segítségével folyamatosan a detektor felé szívja a levegőt a mintavevő furatokból. Ez a beépített légszivattyú kb.10-20 liter levegőt szív a térből, 50-100 Pa depressziót generálva éri el, hogy a térből vett minta a lehető legrövidebb időn belül jusson el a detektorig. Rendkívül korai fázisban felismeri a tűzre utaló jeleket. |
Hőérzékelő
A hőérzékelők a lángoló égés miatt kialakuló hőfejlődést és a a hőváltozás sebességét figyelik. Hőérzékelő és hősebesség érzékelő alkalmazása ott jellemző, ahol nagy hőnövekedéssel járó tűz veszélye áll fenn (pl. folyadéktűz). Ez az érzékelő a legalkalmasabb nagy páratartalmú, magas hőmérsékletű, rendeltetésszerűen füstös helyiségekben, ahol az optikai füstérzékelő helyettesítésére szolgál. Számolni kell ugyanakkor azzal is, hogy a hőérzékelők optikai füstérzékelő helyett való alkalmazása kompromisszumos megoldás, hiszen a hőérzékelők, működési elvükből adódóan, lassabban képesek reagálni a tűz kialakulására.
A benzintartályok a legveszélyeztetettebb objektumok
A dupla falú tartály belső ívére szerelt lángérzékelő
Lángérzékelő
A lángérzékelő alkalmazható kültéri tűzészlelésre (hiszen a hőváltozás vagy a füstképződés nem észlelhető megfelelően), valamint minden olyan helyen, ahol lángfázissal kezdődik a tűz: folyadéktüzek veszélye vagy cellulózikus anyagok esetén. Ez a költséges lángjelző UV vagy infravörös szűrőkön keresztül figyeli a teret. A fenti képeken a Lukoil Magyarország Kft. dunaföldvári telephelyén az Oktel Kft. által telepített kültéri lángjelző rendszer egyik érzékelője látható.
A fejlesztések alapján mondhatjuk, hogy a jövő útja a multiszenzoros érzékelő. Sok esetben, pl. vegyes alkalmazású helyiségekben már jelenleg is használatos a kombinált hő- és lángérzékelő, de folynak kutatások az égés során termelődött gáz észlelésével működő érzékelők kifejlesztésére is.
Kézi jelzésadó
Az épület automata jelzőberendezését egészíti ki, a betörhető vagy felhajtható kis üvegablak mögött elhelyezkedő piros gomb, amellyel gyorsan, egyszerűen beindítható a tűzjelző. Mindenképpen szemmagasságban (140-160 cm) kell elhelyezni, általában úgy, hogy az épületben bárhonnan elérhető legyen 30 m-en belül egy kézi jelzésadó. Bizonyos helyszíneken (kórházak, szállodák, magas kockázatú termelő-, tároló épületekben) ezt a távolságot csökkenteni kell 20 m-re.
Hang- és fényjelzők
A tűzjelző rendszer perifériái (füstérzékelők, kézi jelzésadók) által küldött információkat a tűzjelző központ feldolgozza és megjeleníti. A hang- és fényjelzés ezt követően lép működésbe. Olyan módon kell megválasztani a tűzsziréna hangfrekvenciáját, hogy a legjobban hallható tartományba essen (500 és 3000 Mhz közé) és jellemzően különbözzön a helyszíni zajoktól. A hangerő meghatározásakor figyelembe kell venni a távolságokat, hanghidak (pl. ajtók) csillapítását, és a háttérzaj mértékét. Fényjelzést alkalmazunk a kijelzőkön, és erősen zajos helyiségekben. Hang- és fényjelzés megjelenhet az épületben fő közlekedési útvonalakon, a központi kijelzőn, valamint épületen kívül átjelzés segítségével távfelügyeleti állomáson, tűzoltóságon.