Mit jelent a távfelügyeleti szolgáltatás?
A távfelügyeleti szolgáltatás a vagyonvédelem speciális válfaja, amelynek révén az ország különböző pontjain lévő riasztó-, tűzjelző- és különféle segélyhívó rendszerek riasztásait, állapotváltozásait egy folyamatosan működő felügyeleti központ fogadja. Ez a technológia a helyi riasztáshoz képest jóval hatékonyabb védelmet biztosít. A 24 órás távfelügyeleti szolgáltatás keretében a felügyeleti állomás diszpécserei több számítógépes szoftver segítségével éjjel-nappal fogadják az ügyfelek rendszereiről – telefonos, rádiós, GSM vagy GPRS kapcsolati formában – érkező kódolt jelzéseket. Ezeket regisztrálják, feldolgozzák és szükség esetén intézkednek a megbízóval kötött szerződésben foglaltak szerint. Ez jelzéstípustól függően történhet a kivonuló szolgálat, a rendőrség, a tűzoltóság és/vagy a megbízó által megadott személyek értesítésével és helyszínre küldésével.
Miért van szükség távfelügyeletre?
Cégünk 1993 óta üzemeltet távfelügyeleti állomást, így több mint két évtizedes tapasztalattal és több ezer felszerelt riasztóberendezéssel a hátunk mögött, a riasztási- és káresemény statisztikák alapján elmondhatjuk, hogy a távfelügyeletre kötött rendszerek hatékonysága jóval nagyobb, mint azoké, melyek csak helyi riasztóként üzemelnek.
Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy szükségtelen a felszerelt riasztóberendezést távfelügyeletre köttetni, hiszen az épület sűrűn lakott környéken van, a szomszédok pedig úgyis azonnal reagálnak a megszólaló szirénára. Sajnos számolni kell azzal, hogy egy profibb betörő képes a kültéri sziréna hatástalanítására, és ebben az esetben semmi nem fogja felhívni a környéken levők figyelmét a behatolásra. Távfelügyeleti szolgáltatás mellett viszont egy ilyen jellegű támadás esetén is befut a jelzés az ügyeletre, ahol a diszpécserek azonnal intézkednek. A kizárólagos helyi riasztás másik hátulütője, hogy nem mindig és nem minden esetben várható megfelelő beavatkozás a környéken lakóktól. Egyrészt nem biztos, hogy mindig tartózkodik valaki a közelben, aki hallja a szirénát, másrészt senkitől nem várható el, hogy éjszaka szembenézzen egy vagy több betörővel, amennyiben a jelzés valósnak bizonyul. Távfelügyelet esetén azonban a diszpécser az azonnali reagálással és a kivonuló szolgálat vagy a rendőrség helyszínre küldésével olyan hatékonyan beavatkozhat, hogy akár a behatolót is sikerülhet elfogni. Habár a távfelügyelet káresemény megelőzésére természetesen nem képes, de lehetővé teszi, hogy korai szakaszban be lehessen avatkozni a folyamatba akkor is, amikor a védett objektumban nem tartózkodik senki.
A behatolás- és tűzjelző rendszerektől a távfelügyeletre érkező jelzések, és a diszpécserek által a számítógépen látható események fajtái és formái jóval sokrétűbbek annál, mint amit először gondolnánk:
- A felügyeleti számítógépen ugyanis azon túl, hogy betörésjelzés jön az adott helyszínről, látható az is, hogy melyik helyiségben melyik érzékelő jelzett, melyik ajtót vagy ablakot feszítették fel.
- Szabotázsjelzés formájában érkezik a riasztás, ha megrongálnak egy behatolásjelző berendezést, annak valamely részegységét, esetleg a kábelezését.
- Tűzjelzéskor látható, hogy a védett terület melyik részén keletkezett a tűz vagy füst.
- Áramszünet, akkumulátorhiba, valamint bizonyos érzékelő-hiba esetén az ügyelet a megadott értesítendőket vagy a hibaelhárítást értesíti. A tartós áramszünet az akkumulátor lemerülését és a riasztóberendezés működésképtelenségét okozhatja. Ennek kiváltó oka lehet például az, ha egy betörő hozzá tud férni a villanyóra szekrényhez és hosszabb időre áramtalanítani tudja az épületet. Ilyen áramszünet esetén a távfelügyeletre történő jelzés nélkül a védelem mértéke drasztikusan lecsökkenhet vagy megszűnhet.
- A riasztóberendezések bizonyos időszakonként képesek tesztjelentést küldeni az ügyeletre, melynek gyakorisága programozással beállítható. A tesztjelentés ellenőrzi a riasztó és az ügyelet kapcsolatát. Elmaradása esetén az ügyelet intézkedni tud.
- Műszaki, gépészeti berendezések állapota és meghibásodása egyaránt jelezhető: mélyhűtő berendezések hibái, fűtő és szellőző berendezések leállása, gázszivárgás, vízbetörés stb.
- Be- és kikapcsolások, elmaradt zárás, vagy tiltott időintervallumban történő mozgás is regisztrálható és figyelhető. Az ügyeleti számítógépen a felhasználói kódok sorszáma alapján utólag is ellenőrizhető, hogy ki és mikor nyitotta-zárta a rendszert. A nyitás-zárás jelzések alkalmasak például az alkalmazottak munkaidő kihasználásának ellenőrzésére, az elmaradt zárás jelzés alapján pedig a távfelügyelet értesíteni tudja a riasztó üzemeltetőjét arról, hogy megfeledkeztek a berendezés bekapcsolásáról. Igény estén a jelzések listája havonta postázásra kerül.
- Házi jelzőrendszerek révén egészségügyi veszélyhelyzetekről kapnak jelzést a diszpécserek, melyre a szerződésben foglaltak szerint intézkednek, a megadott orvosok, ápolók vagy a Mentőszolgálat kiküldésével. Az ilyen segélyhívó eszközökkel elsősorban súlyos betegek, idősek, fogyatékkal élők küldhetnek azonnali vészjelzéseket a felügyeleti állomás felé.
A távfelügyelet története
A vagyonvédelmi távfelügyelet története igen hosszú időszakra tekint vissza. Kialakulásában a telefonhálózatok megjelenése és kiépülése jelentett mérföldkövet. Elsősorban olyan helyeken jöhettek létre felügyeleti állomások, ahol minden feltétel adott volt ahhoz, hogy olcsó, stabil és fejlett telefonszolgáltatás álljon az ügyfelek rendelkezésére. A XIX. század második felében ez elsősorban Amerikát jelentette (Európa a szirénagyártás mellett tette le a voksát, főképp a telefonhálózat hiányából adódó kényszerűségből), ahol 1877-től jól működő távfelügyeleti állomás üzemelt Holmes Központi Monitoring Állomás néven. Mellékesen egyúttal telefonközpontként is funkcionált, megelőzve a Puskás Tivadar ötlete alapján szabadalmaztatott „hivatalos telefonközpontot”. (Erről részletesebben itt olvashat: Riasztóberendezések)
Mielőtt rátérnénk a magyarországi távfelügyeletek kialakulására, néhány szóban meg kell említenünk az ún. telefonhívó berendezéseket, amelyek az 1990-es évek elején terjedtek el. Akkoriban számos ember számára a riasztóberendezés ezen az eszközön keresztül testesítette meg a „rendőrségre kötött rendszer” fogalmát. (Sőt van, aki a mai napig így képzeli el a távfelügyeleti szolgáltatást.) Természetesen az ekkor kialakuló tényleges távfelügyeletekhez, az ott folyó intézkedésekhez és munkához semmi köze nem volt. A telefonhívókat a meglévő riasztóközpontokhoz lehetett kötni, és ezek digitális üzenetrögzítőként funkcionáltak. Nagyjából 16 másodpercnyi szöveget lehetett rámondani, mely tartalmazta a hívó fél nevét, címét, és a riasztás típusát. Több telefonszámot lehetett beprogramozni, melyek közül az egyik általában a rendőrségé, a többi pedig a riasztóberendezés tulajdonosáé, illetve egyéb kijelölt személyeké volt. A telefonhívó riasztás jelzés esetén feltárcsázta ezeket a számokat, majd az előre rögzített, fix szöveget lejátszotta. A felhasználó számára előnyös volt, hogy a berendezés a legegyszerűbb riasztóközpontokhoz is csatlakoztatható volt, belső kommunikátorral sem kellett rendelkezniük, csupán egy relé kimenettel. Mivel a telefonhívó semmiféle intelligenciával nem rendelkezett, így téves jelzések esetén is (hiába jött a riasztás után nyitás), ugyanúgy felhívta a megadott számokat. Ha pedig meghibásodott, vég nélkül telefonált, és foglalta a vonalakat. Az intelligenciahiányból és a nagy meghibásodási arányból adódóan egy idő után a rendőrség már nem is intézkedett a telefonhívókról jövő jelzésekre, sőt felszólították az ilyen rendszerek tulajdonosait, hogy az eszköz híváslistájából töröljék a rendőrség hívószámát.
Magyarországon a távfelügyeletek kialakulása a privatizáció (1987-94) és a rendszerváltás (1989) időszakára tehető. Ekkor érték el a telefonhálózatok azt a színvonalat, ami lehetővé tette a kommunikációt a riasztó és a távfelügyelet között, valamint ennek előfeltételeként ugyanekkor kerültek a piacra azok a riasztóközpontok, melyek már mikroprocesszoros működésűek voltak és analóg vonali kommunikátor egységeket tartalmaztak. Így nem csak helyi riasztóként tudtak funkcionálni, hanem a telefonvonalon keresztül nagyobb távolságokba tudták küldeni az adott jelzéseket. (Megjegyezzük: Az ezt megelőző időszakban a riasztók kizárólag helyi riasztási eszközként működtek, és csak olyan nagyobb vállalatok, vállalkozások védelmét látták el, ahol emellett portaszolgálatot is alkalmaztak. A portások feladatai közé tartozott többek között, hogy a riasztó jelzéseire azonnal megkezdjék a szükséges intézkedéseket.) Ezek a jelzések a kezdeti időszakban a helyi rendőrkapitányságra futottak be, akik járőrt küldtek az adott helyszínre. A ’90-es években, ahogy elszaporodtak a kis- és magánvállalkozások, a riasztóberendezések száma is megugrott. A rendőrség már nem tudta feldolgozni a befutó jelzésmennyiséget, illetve járőrrel ellenőrizni az egyes helyszíneket, így szükségszerűvé vált a magánkézben lévő távfelügyeleti állomások, távfelügyeleti vállalkozások megjelenése. Ezek a távfelügyeleti állomások rövidesen saját kivonuló szolgálatot hoztak létre maguknak, így a rendőrség igénybevételére már csak speciális esetekben volt szükség, pl. valós jelzések esetén vagy banki kivonulások során.
A távfelügyeletek a kapcsolt telefonvonalas kommunikációs forma mellett kezdettől fogva használtak rádiós átjelző eszközöket. Később, a megfelelő GSM hálózatok kialakulását követően a távfelügyeleti állomások alkalmazni kezdték a GSM technológiát. 2006-ban pedig megjelentek Magyarországon a GPRS alapú távfelügyeleti eszközök.
Az Oktel Kft. az elsők között, már 1991-ben telepített távfelügyeletre kötött riasztóberendezéseket. 1993 óta működtetjük saját távfelügyeleti állomásunkat, amely kezdetben csak kapcsolt telefonvonalon fogadta az ügyfelek riasztóinak jelzéseit. A ’90-es évek második felében ezt kibővítettük átjátszó állomásokkal kiegészített URH sávos rádiós távfelügyeletté. Alkalmaztunk GSM átjelzőket és 2006 óta használunk GPRS alapú távfelügyeleti rendszert is. Távfelügyeletünk rendelkezik kivonuló szolgálattal is.