A videótechnikán belül az egyik leggyorsabban fejlődő terület a képrögzítő berendezéseké. Ma már kizárólag digitális berendezéseket alkalmazunk, pedig még 6-7 évvel ezelőtt is éltek és működtek a szalagos berendezések. A digitális technika már kiszorította ezeket az analóg eszközöket. Nézzük át a főbb jellemzőiket:
Az analóg képrögzítők többnyire VHS, vagy S-VHS rendszerű ún. time-lapse (időléptetős) működésű ipari videómagnókat jelentettek. A time-lapse magnók rendelkeztek riasztás bemenettel. Egy mozgásérzékelőről vezérelve megoldható volt például, hogy a rögzítés felgyorsuljon. Hátrányuk volt az alacsony képfelbontás (220-350 sor), a nehézkes kezelhetőségük és a a szimplex működés. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a rögzítés és a visszanézés (keresés) nem folyhatott egyidejűleg. További hátrányt jelentett, hogy a mozgó alkatrészeik miatt jelentős volt a karbantartási igényük.
A digitális rögzítők képminősége jelentősen jobb, mint analóg társaiké. A felbontás 700 sor körüli. A képek visszakeresése gyors, könnyű nagyítani, élesíteni vagy nyomtatni őket. A digitális rögzítők egyik nagy csoportját a PC alapú rendszerek képezik. Ezek számítógép digitalizáló kártya segítségével biztosítják az analóg jelek átalakítását, majd Windows vagy Linux alapú operációs rendszerük és szoftvereik segítségével valamilyen tömörített formában rögzítik merevlemezre a képeket. Az élő és a rögzített képek is jól átlátható és könnyen konfigurálható kezelőfelületen jelennek meg. Az adatbázisban több szempont alapján kereshetőek a részletek. A PC természetesen csatlakoztatható az internetre, így a kezelőszoftver segítségével a felhasználó bárhonnan bejelentkezhet a rendszerbe, és konfigurálhatja is a beállításokat. Duplex, triplex, sőt akár pentaplex üzemmódú rögzítőket is használunk. Ez azt jelenti, hogy a rögzítéssel egyidőben visszakereshetők a felvételek bármely adott napról vagy óráról. A jogosultak számára ezek felvételek az internet segtségével természetesen bárhonnan megtekinthetőek.
A digitális rögzítők másik csoportját a DVR-ek, vagyis az ún. stand-alone eszközök képezik. A DVR lényegében stabil operációs rendszerrel rendelkező ipari célszámítógépet jelent. A rögzítés általában szintén merevlemezre történik, de kiegészülhet DVD-vel, vagy DAT kazettával is. Funkcióik megegyeznek a PC alapú rendszerekével, de a kezelés módjában eltérnek. Ezek a célszámítógépek a kezelőfelületükön elhelyezett gombokkal, vagy távirányítóval működtethetőek, nem a PC-s egérrel és billentyűzettel. A stand-alone rögzítők többsége összekapcsolható számítógéppel (ahonnan a konfigurálás, a mentés végezhető) és rendelkezik LAN csatlakozóval is (tehát rákapcsolható a vállalati intranetre, vagy az internetre).