Távfelügyeleti átjelzési módok

A távfelügyeleti átjelzéseknek többféle jelátviteli útvonala alakult ki az évek folyamán. Ezek a következők:

• Kapcsolt vezetékes telefonvonal
• Rádiófrekvenciás jeltovábbítás
• GSM hálózaton működő jelátvitel
• GPRS alapú kommunikáció

Léteznek egyéb jelzésátviteli módok is, ilyen például a telefonvonalas, beszédsáv feletti átjelzés, vagy az ISDN D csatornát alkalmazó kommunikációs forma. Ezek az átjelzési módok viszont nem váltak általánossá, országosan elterjedtté, ezért jellemzőiket itt nem tárgyaljuk.
A diszpécser és a kivonuló szolgálat csak abban az esetben képes intézkedni, ha a jelzés megérkezik a távfelügyeleti állomásra. A fent említett átjelzés típusok előnyei mellett sajnos hátránnyal is számolnunk kell, főként szabotálhatóság és műszaki problémák szempontjából (elvághatják a telefonvonalat, meghibásodhat az átjelző, lecsökkenhet vagy megszűnhet a térerő stb.). Emiatt a legnagyobb biztonság akkor érhető el, ha egyszerre többféle jelzésátviteli útvonalat is alkalmazunk − például telefonvonal mellett rádiós átjelzést, vagy telefonos és GPRS alapú átjelzést együttesen −, hiszen elég kicsi a valószínűsége annak, hogy mindkét útvonal azonos időpontban hibásodna meg, vagy mindkettőt egyaránt szabotálnák, esetleg mindkét szolgáltatónál egyazon időpontban keletkezik üzemzavar.
Az alábbiakban részletesebben ismertetjük az egyes rendszerek jellemzőit.

Kapcsolt vezetékes telefonvonal

Az 1990-es években jelentek meg azok a riasztóközpontok, melyeket telefonvonalra lehetett kötni. Nem két pont közötti fix, hanem egy adott hívószám „tárcsázásával” létrejövő, analóg telefon fővonalra épülő telefonkapcsolatra. Ezek már tartalmaztak egy olyan belső, a központ nyomtatott áramköri alaplapjára szerelt kommunikátort, melynek segítségével jelzéseket lehetett továbbítani egy vevőközpontba, vagyis a távfelügyeletre.

A riasztóberendezés telefonos kommunikációja esetén nincs szükség önálló telefonvonalra. A riasztóközpontot a már meglévő telefonvonalra kötik rá, mégpedig úgy, hogy az épületbe kívülről érkező telefonkábel először a riasztóközpontba fut, majd ezután csatlakozik magához a telefonkészülékhez, vagy egy telefon alközponthoz. Ezzel a megoldással sikerült elérni azt, hogy a riasztóberendezés kommunikációja mindig elsőbbséget élvez. Ha épp telefonál valaki, de közben valamilyen esemény történik a riasztóközpontban, a digitális kommunikátor a beszélgetés megszakításával szabaddá teszi a telefonvonalat, és így a központ el tudja küldeni a jelzést a távfelügyelet felé.

A távfelügyelet hívása kétféleképpen történhet: impulzus és DTMF, azaz hang kódos tárcsázással. Az impulzus tárcsázást – ami egyúttal megfelel a tárcsás telefonok által alkalmazott üzemmódnak is – a ’90-es évek közepétől már nem alkalmazzák, így csak néhány mondatban térünk ki rá. A kommunikátor impulzusok formájában továbbítja az üzeneteket a távfelügyelet felé. Az adatok egy sor egymást viszonylag gyorsan követő impulzusból és köztük lévő szünetekből állnak. Az impulzussorozatokban szereplő impulzusok száma a hívószámok egy-egy számjegyének felelnek meg − például 3 impulzus a hármas, nyolc impulzus a nyolcas számnak. Maga a módszer lassú volt, és a digitális telefon főközpontok általánossá válásával elvesztette jelentőségét.

A DTMF (Dual-Tone Multi-Frequency) üzenetek az impulzusok helyett hangokat használnak, ahol mindegyik számjegy két szinuszos jel összegéből álló hangjelzésnek felel meg a következő táblázat szerint:

	1209 Hz	1336 Hz	1477 Hz	1633 Hz
697 Hz	1	2	3	A
770 Hz	4	5	6	B
852 Hz	7	8	9	C
941 Hz	*	0	#	D

A két hang frekvenciája a telefon billentyűzet sora illetve oszlopa szerint határozza meg a konkrét számjegyeket. A DTMF kódok hexadecimális számokat tartalmaznak, 16 különféle hang használatával (0-9, A, B, C, D, E és F). A hármas számjegy például a 697 Hz-es és az 1477 Hz-es hang keverésével jön létre. Az egyes kevert hangokból álló kódok továbbítása egy tized másodpercig tart, amelyeket egy tized másodpercig tartó szünet választ el a következő kódtól.
Az átvitel sokkal gyorsabb, mint a korábban említett impulzus kód esetében. A DTMF üzeneteknek több fajtája is van, melyek közül a 4+2 Express és a Contact ID protokoll az általánosan elterjedt. A 4+2 Express esetében az üzenet egy négyjegyű ügyfélszámból és egy kétjegyű esemény kódból áll, míg a Contact ID formátum egy négyjegyű ügyfélszámból és egy kilencjegyű eseménykódból tevődik össze. Ez lényegesen több információt hordoz, hiszen a kilenc számjegy tartalmazza a négyjegyű eseményleírást, a kétjegyű partíciószámot, és a háromjegyű zóna- vagy felhasználószámot, illetve kódot.
Maga a kapcsolat a következők szerint történik. Riasztás vagy egyéb esemény esetén a riasztó kommunikátora feltárcsázza a felügyeleti állomás telefonszámát. Ha létrejön a kapcsolat, a felügyelet vevőegysége válaszol a hívásra, azaz két egymást követő ún. kézfogás (handshake) válaszhangot küld vissza. Az első „handshake” egy egytized másodperc hosszúságú, 1400 Hz frekvenciájú, az egytized másodperccel későbbi második kézfogás pedig egy 2300 Hz frekvenciájú jel. A riasztó kommunikátora a kézfogás jelek felismerését követően elküldi az üzenetét és egy ellenőrző számjegyet. Ezután a vevő az ellenőrző számjegyet összehasonlítja a saját számításával. Ha a kettő megegyezik, akkor a riasztó felé elküldi a kapcsolat vége jelzést, amit az elfogad, és befejezi a hívást.

A kapcsolt telefonvonalas átjelzés előnye, hogy ennek a létrehozása igényli a legkisebb költséget, hiszen csak egy analóg telefonvonal kell hozzá, a riasztóközpontok telefonos kommunikátora rendelkezésre áll. Persze a havi telefonszámlában a kommunikáció költsége jelentkezik. Ha a programozott jelzéstípusok között a nyitás-zárás is szerepel, akkor ez a költség akár érezhető nagyságúvá is válhat. A másik előny, hogy a kommunikáció kétirányú. A riasztóberendezés megkapja azt az információt a távfelügyeleti állomásról, hogy a jelzésátvitel sikeres volt-e. Amennyiben ez valami oknál fogva sikertelen, úgy a riasztórendszer felhasználója a kezelőegységen keresztül tudomást szerezhet erről a tényről. A telefonvonalas átjelzés hátránya, hogy a telefonvonal – annak egyszerű elvágásával – szabotálható. Persze a szabotálhatóság mértéke attól is függ, hogy milyen úton jut el a telefonvonal az adott épületbe. Légkábel esetén a vonalelvágás könnyebb, földkábel esetén jóval nehezebb lehet.

Rádiófrekvenciás jeltovábbítás

Amerikában és az európai országokban a rádiós jelátvitel általában a telefonos átjelzések megjelenése után fejlődött ki, míg Magyarországon érdekes módon, ez fordítva történt. Ennél a megoldásnál egy UHF sávon működő rádióadó kerül felszerelésre a riasztóberendezés mellé. Az eszköz rádiós kommunikációt tesz lehetővé oly módon, hogy a riasztási jeleket kódokká alakítja, és ezeket a kódokat rádióhullámok formájában a Felügyeleti Állomásra továbbítja. A telefonos átjelzéssel szemben a rádióadónak van egy egyszeri költsége, amit a felhasználónak kell megfizetni. A rádiójelek vételét a Felügyeleti Állomás központi rádióvevője biztosítja. A rádiós átjelzés földrajzilag és a terepviszonyoktól függően csak korlátozott lefedettséget biztosít.  Átjátszó állomások kialakításával természetesen a lefedettség növelhető, de országos lefedettséget – a beruházási költségek magas szintje miatt – még az átjátszók számának jelentős növelésével sem lehet létrehozni. A frekvenciahasználat díjköteles (de szerencsére a díj nem magas) és felhasználási szabályaira szigorú előírások vonatkoznak. Emellett az adóállomások, az átjátszók és a rádióadók telepítése, üzemeltetése komoly szakértelmet kíván, maga a rendszerhálózat bonyolult, kialakítása pedig költséges. Ami a jelátvitelt illeti, a kezdeti időszakban szintén hátránynak számított, hogy kevés adat átvitelére volt lehetőség. A korai rádiós jelzések információtartalma csupán a betörés-, tűz-, és áramszünetjelzésre korlátozódott. További hátránya a rádiós átjelzésnek, hogy az adatátvitel egyirányú (szimplex), vagyis csak a riasztóközponttól a távfelügyelet felé irányul. Mindezen hátrányok ellenére a rádiós átvitel kialakítása csak egyszeri beruházási költséget jelent a távfelügyeleti állomás üzemeltetője számára, ugyanakkor számos előnye van a telefonos átjelzéssel szemben:

• Nem kell hozzá telefonvonal, így jól alkalmazható ott is, ahol nincs vezetékes telefon (pl. tanyák, nyaralók, hétvégi házak).
• Az átjelzés szabotálhatósága csökken azzal, hogy nem lehet hatástalanítani az épületen kívülről hozzáférhető vezeték elvágásával, ezáltal a rendszer szabotázsvédelme a telefonvonalas átjelzésnél lényegesen jobb.
• Igen gyorsan (néhány másodperc időtartam alatt) továbbítja a jelzéseket.
• Nem tartozik hozzá járulékos telefon költség.

GSM hálózaton működő jelátvitel

A GSM alapú rendszerek a mobiltelefonok elterjedésével jelentek meg. Két típusa alakult ki: a beszédcsatornán működő és az adatátviteli alapú. Előbbi, mint ahogy az a nevében is benne van, beszédcsatornán keresztül továbbította a riasztó jelzéseit a felügyelet felé. Sajnos számos problémával kellett szembenézniük azoknak, akik ezt a jelátvitelt alkalmazták, mert nem mindig volt megbízható, gyakran lépett fel különféle kommunikációs probléma, főképp a gyengébb minőségű GSM eszközök esetében. További hátránya ennek a jelátvitelnek, hogy a költségcsökkentés érdekében a felhasználók sok esetben feltöltős kártyákat alkalmaztak, aminek következtében gyakran megesett, hogy lefogyott a kredit a kártyáról, így a riasztó nem tudott jelenteni a központ felé. Az adatátviteli csatornát alkalmazó GSM megoldás sokkal megbízhatóbb, ám drágább fajtája a GSM átvitelnek. A magas költség különösen a sűrű jelzésátvitel esetén jelentkezik. Az újabb típusú GSM alapú rendszerek egyik előnye, hogy nem csak a távfelügyelet felé képesek kommunikálni, hanem az ügyfél saját telefonjára is. Az ilyen GSM rendszereknél ugyanakkor hátrány is, hogy ha az átjelző pusztán az ügyfél telefonjára kommunikál, hiszen a felhasználó sokszor nem tud érdemben vagy azonnal intézkedni a beérkező jelzésekre. Ez adódhat abból, hogy nincs térerő, az illető külföldre utazik, vagy épp színházban, moziban, vagy értekezleten van. Épp ezért cégünk hangsúlyozottan nem ajánlja ezt a fajta jelátvitelt, hiszen véleményünk szerint ez nem valós biztonságot, csak a biztonság illúzióját adja.

GPRS alapú kommunikáció

Jelenleg a legfejlettebb távfelügyeleti átjelzési mód a GPRS (General Packet Radio Service) alapú kommunikáció. Az adatkommunikáció IP alapú, az Interneten a mobil szolgáltatók hálózatán keresztül működik. A rendszer lehetővé teszi, hogy a vonalkapcsolt adatátvitel (kapcsolt telefonvonal vagy GSM átjelző) helyett egy költséghatékonyabb, ún. csomagkapcsolt adatátvitelt (GPRS) használva országos lefedettségű és széles körű legyen a szolgáltatás.

A rendszer előnye, hogy az adatátvitel gyors és valós idejű. A távfelügyeleti központ vevőállomása az üzenet megérkezésekor nyugtát küld az adóegységnek, ezzel jelezve az üzenet célba érkezését. Ez a kétirányú kapcsolat biztosítja a biztonságos adatátvitelt.  Az adóegység a sikeres kézbesítést követően befejezi az adatküldést. Természetesen az adatbiztonság szempontjából az adatátviteli csatorna kódolt, titkosított. Előnye az SMS-el szemben, hogy a GPRS átjelzés jóval nagyobb biztonsággal ér célba, mint az SMS. Továbbá a GPRS Karácsonykor és szilveszterkor is használható (a GSM hálózattal szemben).
A GPRS technika lehetővé teszi a GPRS átjelző és a távfelügyelet közti jelzésátvitel kapcsolat-ellenőrzési gyakoriságának jelentős növelését. Ezáltal létrehozhatók kiemelt biztonságú rendszerek is.

Az alábbiakban összefoglaljuk a GPRS átjelzési technológia előnyeit:

• Kétirányú (duplex) kapcsolatot biztosít a riasztóberendezés és a távfelügyeleti vevő egység között.
• Vezeték nélküli átjelzést tesz lehetővé minden olyan helyről, ahol a mobilszolgáltatók mobiltelefon lefedettséget biztosítanak, vagyis országos lefedettséget biztosít.
• A környezeti paraméterek (időjárás, épületek, növényzet) nem befolyásolják a működését.
• Az átviteli csatorna korlátai nem érezhetőek.
• Az adatátvitel gyors és valós idejű.
• Az adatátviteli csatorna kódolt, titkosított.
• A működésképesség ellenőrzésére a berendezés 1 perc és 12 óra közötti sűrűségű tesztjelzéseket képes továbbítani a felügyeleti állomás felé. A tesztjelzések sűrűsége a felhasználó igényeinek, illetve a védett objektum típusának megfelelően állítható be.
• A kommunikációs költségszámítás a vevő és a fogadó eszköz közötti küldött adatmennyiség alapján történik.

Minden jog fenntartva. Copyright © Oktel Kft. 1998-2018