Vezetékkel vagy vezeték nélkül?
Rádiós mozgásérzékelő felszerelve
Összeállításunkban ismertetjük a vezeték nélküli riasztók jellemzőit; mikor érdemes ilyen rendszereket alkalmazni; milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az alkalmazása; és megtudhatja azt is, hogy hogyan fejlődtek az utóbbi években a biztonságtechnika vezeték nélküli eszközei és rendszerei.
A vezeték nélküli riasztó alkalmazásának jellemzői
Tapasztalataink szerint a cégek és intézmények még jellemzően a vezetékes kiépítés mellett teszik le a voksukat, de az elmúlt években már teret hódítottak a vezeték nélküli rendszerek, különösen a magánszférában, az elegáns üzletekben, irodákban, műemlék jellegű épületekben.. Ügyfeleink akkor kérik tőlünk ezt a megoldást, amikor fontos számukra az esztétikum megőrzése. Számtalanszor csak utólag merül fel az igény a riasztórendszer beszerelésére, így a már elkészült lakásba, irodába kellene úgy telepíteni a berendezést, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzuk a frissen festett falakban, és ne bontsuk meg semmivel a belső tér összképét. Vezetékes riasztó esetében azonban az utólagos kábelezést csak falba vésett csövezéssel vagy falon kívüli kábelcsatornában vezetve lehet megoldani, ez pedig sokszor elfogadhatatlan egy újonnan elkészült, szépen berendezett lakásban. A telepítéssel együtt járó piszok, por, faltörmelék és egyéb kellemetlenségek szintén problémát okozhatnak a tulajdonosok számára. Máskor a tisztán vezetékes rendszerek utólagos bővítése jelent hasonló nehézséget. Ilyen esetekben merül fel a hibrid vagy a teljesen vezeték nélküli riasztó iránti igény.
A hibrid riasztó
Az ún. hibrid rendszert tulajdonképpen a vezetékes és a vezeték nélküli riasztók közötti átmenetnek vagy a kettő ötvözetének tekinthetjük. Egy olyan vezetékes riasztóközpontról van szó, amelyhez egy rádiós bővítő panel csatlakozik. Ez a bővítő egység fogadja a vezeték nélküli érzékelők jeleit, majd a jelek átalakítását követően továbbítja azokat a központi egységnek.
A hibrid riasztó jellemzője, hogy a rendszer kiépítését zömmel kábelezéssel, néhány érzékelő esetében azonban rádiós összeköttetéssel oldják meg – főleg ott, ahol problémát okoz a kábelvezetés és nem túl nagy a távolság. Bizonyos elemek azonban kizárólag vezetékes összeköttetéssel kapcsolódnak a központhoz, ilyenek pl. a kezelőegység és a sziréna. Mivel a rádiós jelátvitel az adott gyártó által kialakított műszaki paraméterek alapján kódolt és titkosított, ezért a vezeték nélküli eszközöknek, a bővítő egységnek és a központnak egymással kompatibilisnek kell lennie.
A vezeték nélküli riasztó
A teljesen vezeték nélküli rendszerek esetében minden érzékelő, tehát a nyitás-, mozgás-, üvegtörés-, és füstérzékelők, továbbá már a kezelő és a kültéri sziréna is rádiós összeköttetésben áll a központtal. A rádiós vevő (vagy adó-vevő) egység már nem bővítő elemként egészíti ki a riasztóközpontot, hanem annak integrált része. Számos gyártó az alapvetően vezeték nélküli központi egységen is kialakít még néhány vezetékes zónát.
A riasztóberendezés központ paneljének jellemzői nagyjából megegyeznek a vezetékes riasztóközpontéival, beleértve a kommunikátorra kapcsolható különböző átjelzési lehetőségeket. Természetesen zónalezárások a vezetékezés hiánya miatt nincsenek. A rendszer kezelőegységei szintén hasonlóak, mint a vezetékes riasztóknál alkalmazott kijelző típusok.
Mivel nincs vezetékes kapcsolat az érzékelők és a központ között, szükséges a rendszer önellenőrzése. Ezért a riasztóközpont meghatározott időszakonként ellenőrzi az egyes érzékelők jelenlétét és megfelelő működését. 
Ezek az időszakok tíz-tizenöt perctől több óráig terjedhetnek, a rendszer típusától és a programbeállítástól függően, és nyilvánvalóan a gyakoribb ellenőrzés nagyobb biztonságot is jelent. Az ellenőrzés úgy zajlik, hogy az érzékelők úgynevezett „életjelet” küldenek a központ felé, és ha a riasztóközpont az elvárt időn belül nem kapja meg az érzékelők életjelét, akkor ezt a tényt megjeleníti a kezelőegységen, vagy adott esetben jelzi a távfelügyelet felé.
Az egyes érzékelőknek nemcsak riasztásjelzéseket, hanem szabotázsjelzéseket is továbbítaniuk kell a központ felé, a hagyományos vezetékes rendszerekhez hasonlóan. A tápellátás elemről működik, ezért a központ az elemek lemerülését is érzékeli és informálja a felhasználót az esetleges alacsony tápfeszültségről.
Egy- és kétirányú kommunikáció
A vezeték nélküli rendszereket meghatározza az eszközök és a központ közti kommunikáció, amely lehet egy-, illetve kétirányú.
Egyirányú kapcsolat
Csak az érzékelők küldenek jelzést a központ felé a beépített rádióadó segítségével, és mivel nincs bennük vevő, nem kapnak visszajelzést a központtól. Ebből adódóan folyamatosan kell működniük és figyelniük, valamint jelzéseket küldeniük a központnak, függetlenül attól, hogy a rendszer ki- vagy bekapcsolt állapotban van-e. A rendszer kikapcsolt állapotában ez feleslegesnek tűnik – valóban az is –, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az érzékelők ne adó-/vevőt, hanem csak egy egyszerűbb és főleg olcsóbb adó áramkört tartalmazzanak. Kedvező áruknak köszönhetően sokkal elterjedtebbek, de jelentős hátrányuk a folyamatos működés, ami az elemeket hamar lemeríti. Vagyis lemerítené, ha nem lenne bennük egy ötletes megoldás: az elemkímélő algoritmus. Működése gyártmányonként eltérhet, de lényegében azonos: az érzékelő folyamatosan figyeli a területet, mozgás esetén azonnal jelzést küld a központnak, ami bekapcsolt állapotban megszólaltatja a szirénát. Ezután az érzékelő 3-5 percre „elalszik”, és tovább nem érzékeli a területen történő mozgást, nem küld jelet a központ felé. Ily módon azt az időszakot tölti „alvó üzemmódban”, amikor a fogyasztása a legnagyobb lenne. Belátható, hogy így az érzékelő észleli betörést, de a jelentősen lecsökkent működési idő miatt meghosszabbodik az elem élettartama. Az elemkímélő tulajdonság természetesen érzékelőnként külön-külön értendő, tehát egy másik helyiségbe lépve az ott lévő érzékelő is küld egy jelzést, mielőtt elaludna.
Ez a funkció akkor eredményez jelentős fogyasztáscsökkenést, ha csak egyszer jelzi a mozgást, majd kikapcsolja magát. Ilyen esetek lehetnek:
- amikor a riasztórendszer kikapcsolt állapotban van, de állandó emberi mozgás van az épületben vagy helyiségben;
- ha a rendszer élesített állapotban érzékel folyamatos mozgást, egy nyitva hagyott ablak, rágcsálók, rosszabb esetben illetéktelen behatoló miatt.
Ez a tulajdonság elektronikai okokból a nyitásérzékelőkbe általában nincs beépítve, így azok minden nyitást azonnal jeleznek, soha nem kapcsolnak alvási üzemmódba. Ezért különösen ajánlott a vezeték nélküli rendszereknél is nyitásérzékelőt szerelni a bejárati ajtókra, hiszen az képes jelzésadásra az élesítés utáni első másodperctől kezdve.
Kétirányú kapcsolat
A kétirányú rendszer érzékelői állandó készenléti állapotban vannak és a riasztóközpont élesítés jelzése aktivizálja őket. Ez a fajta kommunikáció a bonyolultabb elektronika miatt drágább, ezért kevésbé elterjedt, de műszakilag jobb megoldás. Nincs felesleges elektromágneses környezetterhelés, hiszen az érzékelők csak akkor működnek, ha a rendszer bekapcsolt állapotban van. Az elemtakarékosság ezzel biztosított, így a beélesített rendszer érzékelői minden esetben azonnal jeleznek, akár többszöri mozgásra is – nincs a néhány perces alvó üzemmód. Akár nagyobb fogyasztású mikrohullámú (kombinált)/PIR érzékelő is lehet a rendszerben, hiszen csak akkor van áramfelvétel, ha a rendszer be van kapcsolva. (A hatékonyabb elemtakarékosság érdekében esetenként a kisebb fogyasztású PIR indítja a mikrohullámú jel érzékelését.)
Általában az egyirányú rendszerben is megtalálhatóak kétirányú eszközök: például a kétirányú PGM, távirányító, amely visszajelzi a rendszer állapotát; a sziréna, amely képes biztosítani a központ hangjelzéseit és visszajelezni saját (elem) állapotát a központ felé.
A vezeték nélküli rendszerek fejlődése
A piacon jelenleg kapható vezeték nélküli eszközök komoly fejlődésen mentek keresztül a kezdeti próbálkozásokhoz képest. Az első rendszerek még igen csekély tudással, kis bővíthetőséggel rendelkeztek, többnyire csak egyféle mozgás- és egyféle nyitásérzékelő volt hozzájuk kapcsolható. A technikai fejlődés során azonban ez kiegészült üvegtörés-, füst-, szén-monoxid- és vízérzékelőkkel, rádiós bővítő modulokkal, valamint egy-egy gyártó kínálatában már megjelent többféle mozgás- és nyitásérzékelő, valamint radarral kombinált érzékelő és kültéri infra is.
A legnagyobb problémát a vezeték nélküli rendszerek fejlődésében, a tápellátás megoldása jelentette. A különböző kapcsolódó eszközöknél fokozatosan sikerült megvalósítani a rádiós jelátvitelt, a kezelőegységeknél és a kültéri szirénáknál azonban még néhány évvel ezelőtt is a vezetékes kivitelt alkalmazták. Ennek kézenfekvő okai voltak. Ezek az eszközök jelentik egy riasztóberendezés legnagyobb fogyasztású egységeit. Van olyan gyártó, aki érdekes megoldást alkalmazott a vezeték nélküli kezelőegység fogyasztáscsökkentésére: a kezelői hangjelzéseket, a be- és kikapcsolást kísérő hangokat nem a kezelő adta, hanem a vele egy helyiségben elhelyezett beltéri sziréna (természetesen csak diszkrét csipogásokkal). Ennek tápellátása egy 230V-os dugaszolóaljzatról történt. Más gyártók kis fogyasztású elektronikai alkatrészek beépítésével érték el, hogy a kezelőegység elemeinek élettartama több évig tartson. Az alacsonyabb energiaigény eredményezte azt is, hogy egy-két éve már léteznek kellő hangerőt biztosító, tisztán elemes működésű kültéri hang- és fényjelzők is. Természetesen van egy eszköz, ami továbbra is hálózati tápellátást igényel, ez pedig maga a riasztóközpont.
Mit tud a jó vezeték nélküli riasztórendszer?
Nagy hatótávolság kis teljesítménnyel
A kezdetleges rendszerek esetében a jeltovábbítás hatósugara általában 30-100 méter volt, mára ez nyílt térben elérheti az 1-2 km hatótávolságot. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, hiszen a fent említett adat nyílt, akadálymentes térre vonatkozik, így bár a gyártók marketing szempontjából jól hangzik, a gyakorlatban ez nem mérvadó. A hatótávolságot ugyanis jelentős mértékben befolyásolja az épület falainak, födémjének vastagsága, illetve anyaga. Így az emlegetett 1-2 kilométeres távolság az épületen belül akár 20-50 méterre is korlátozódhat. A lecsökkent hatótávolság megnövelésére repeaterek, vagy más néven jelismétlők alkalmazhatók. Azonban ezek sem mindenhatók, hiszen maximum 50 méteres lépésekben lehet ezekkel hatótávolságot növelni, és korlátozott az egy rendszeren belül alkalmazható jelismétlők száma.
Téves jelzéseket kiszűrő, zavarérzéketlen, megbízható működés
Néhány évvel ezelőtt a vezeték nélküli rendszerek működési frekvenciatartománya általában a 433 MHz-es sáv volt, és problémát jelentett, hogy ugyanezt a frekvenciát használja számos más rádiós eszköz, például a vezeték nélküli kapucsengők, az autóriasztók, az automata kapuk távirányítói, valamint a gyermekőrzők. Eleinte a kódvariációk is igen csekélyek voltak, mindössze 256 variációból álltak. A sok téves riasztás kiküszöbölése érdekében egyre több gyártó tért át a 868 MHz-es frekvenciájú eszközök alkalmazására. Ma már a rádiós jelátvitel kódolt, a kódvariációk elérik a több milliós nagyságrendet, melyek az ugrókódos algoritmusoknak köszönhetően sokkal jobban ellenállnak a külső zavarforrásoknak. Emellett az is említésre méltó, hogy a frekvenciatartomány növekedésével csökkent az eszközök mérete is, hiszen a magasabb frekvencia miatti sokkal kisebb méretű antenna akár a készülék belsejében is elhelyezkedhet.
Életjelet küld a rendszer központja felé
Minden riasztóközpontnak tudnia kell, hogy részegységei megvannak és megfelelően működnek. A vezetékes rendszerben a kábelen keresztül informálódik a központ, a vezeték nélküli rendszerben az érzékelők által időszakonként küldött életjelekből. A központok többféle időintervallum beállítására alkalmasak.
Kis fogyasztás, hosszú telep élettartam
A 8-10 évvel ezelőtti vezeték nélküli érzékelők még túlnyomórészt góliát vagy bébi alkáli elemekkel működtek. Ezek egyrészt nagy helyet foglaltak, másrészt sűrűn (néhány havonta vagy maximum évente) cserére szorultak, ami a karbantartási költséget növelte. A mai rendszerek esetében a gyártók már kisméretű és nagy kapacitású lítium elemeket, vagy alkáli ceruza-, illetve mikro ceruzaelemeket alkalmaznak, melyeknek élettartama normál használat esetén, azaz átlagosan havi két riasztással számolva, 3-5 év is lehet. A nagyobb méretű elemek ma már csak a tisztán vezeték nélküli kültéri szirénában találhatók meg.
Jelzi a telepek lemerülését
A vezeték nélküli rendszerek minden eszköze elemmel működik. Nagyon fontos, hogy az egyes érzékelők tápellátása folyamatos legyen, hiszen csak úgy kaphatunk teljes védelmet, ha minden eszköz jól működik. Éppen ezért ha valamelyik eszközben lévő elem lemerülőben van, azt a központnak jeleznie kell a felhasználónak, hogy időben gondoskodjon annak cseréjéről.
Alacsony ár
Az elmúlt 20 év során igen jelentős fejlődésen mentek át a vezeték nélküli riasztók. Míg korábban a vezetékes rendszerekhez képest ezeket sokkal magasabb áron lehetett beszerezni, a technikai fejlődés hatására már-már eljutunk arra a szintre, hogy a rádiós rendszerek részegységei nem sokkal drágábbak, mint az azonos funkciójú és paraméterű vezetékes eszközök. Mivel a vezetékes riasztók telepítési költségének nem elhanyagolható hányadát a rendszer kábelköltsége és a kábelezés munkadíja jelenti, ezek elmaradása összességében akár a vezetékes riasztóhoz hasonló árfekvésűvé is tehet egy vezeték nélküli rendszert.
Esztétikus
A vezeték nélküli riasztórendszertől elvárjuk, hogy minél kevésbé zavarja egy esztétikusan berendezett lakás vagy iroda képét. Ezekkel az eszközökkel elkerülhető a kábelcsatornák alkalmazása vagy a drasztikusabb falbontás. A felhasználók emellett maguktól az eszközöktől is elvárják a formatervezett külsőt.
Riasztórendszer távirányítással
Számtalan filmben láthatjuk, ahogy a tulajdonos odagurul kocsijával a háza elé, egy távirányítóval kinyitja a garázsajtaját, egyúttal hatástalanítja a ház riasztórendszerét, majd a kocsiból való kiszállás nélkül behajt a garázsba.
Hányszor kívánta már az ember, esős vagy szeles időben, hogy bárcsak ne kéne kiszállni az autóból, bajlódni az ajtó nyitásával ahhoz, hogy bejusson a garázsba, majd a házba? Ez a kényelem már megvalósítható, sőt ennél sokkal több is.
Egyes gyártók hagyományos rádiós távirányítót kínálnak a felhasználók számára, melynek segítségével egy gombnyomással ki- és bekapcsolhatják a riasztórendszerüket. Ennek hátulütője azonban, hogy ha a távirányítót elhagyják, ellopják, a biztonsági rendszer védtelen lesz az illetéktelen behatolókkal szemben, hiszen bárki nehézség nélkül használhatja a távirányítót biztonsági kód nélkül. Ennél jobb a továbbfejlesztett változat, az a fajta kétirányú távirányító, amely mint egy „távkezelő”, kódot kér a riasztórendszer kezeléséhez. Ezen felül az információs gomb megnyomásával bármikor lekérdezhető a rendszer aktuális állapota (nyitott-e vagy élesített), továbbá önálló segélyhívásra is alkalmazható. A biztonságos használat érdekében a kezelés során minden egyes gombnyomás hangjelzést ad, a billentyűzet pedig lezárható. Az ilyen típusú távirányító legfőbb előnye hogy amennyiben illetéktelenek kezébe kerül, kód nélkül nem tudják használni, az épület riasztórendszerét nem tudják vele hatástalanítani.
Természetesen ezek a kétirányú kommunikációval rendelkező hordozható billentyűzetek nemcsak vezeték nélküli riasztók kezelésére alkalmazhatók, hanem számos vezetékes riasztóberendezéshez is illeszthetők.
Fontos lehet, hogy a távirányító, típusától függően egy vagy több elektronikus berendezés (automata kapu, garázskapu) akár kóddal történő működtetését is biztosíthatja. Ebben az esetben nem közvetlenül a kapuautomatika veszi a jelet, hanem a riasztóberendezés, melynek PGM kimenetén vezetékes bekötést alkalmazva tudjuk elérni a vezérlést. A felhasználónak pedig elég egyetlen távirányítóra vigyázni!
Mit ajánlunk Önnek?
A vezeték nélküli riasztóberendezések elemei gyártóspecifikusak, vagyis csak azonos gyártón belül kompatibilisek egymással. A gyártók a vezeték nélküli fajta- és típusválasztékban sokkal korlátozottabb lehetőségeket kínálnak, mint a vezetékes eszközökben. Az adott gyártó, aki megbízható riasztóközpontokat gyárt, nem biztos, hogy egy füstérzékelőt is hasonló minőségben képes kifejleszteni. Vezetékes rendszereknél viszont egy-egy rendszer konfigurációjánál a világpiac különböző biztonságtechnikai gyártóinak kínálatából a tapasztalataink szerint legmegbízhatóbb és legjobb ár-érték arányú eszközöket válogathatjuk össze. Így például egy kanadai riasztóközponthoz izraeli mozgásérzékelőt, angol nyitásérzékelőt, amerikai füstérzékelőt választva – véleményünk és húszéves tapasztalatunk alapján – valószínűleg megbízhatóbb működésű rendszert tudunk kialakítani, mintha egyetlen gyártó kínálatából válogatnánk. Ennyit a szakmai szempontokról, most pedig a felhasználó szempontjából nézzük meg az előnyöket és hátrányokat!
A felhasználót érintő legfontosabb különbség a két rendszer között:
- A vezetékes rendszerek felhasználói megszokják a kezelőegységgel történő mindennapos interakciót és annak jelzéseit. Tudják, hogy ha valami hiba adódna, jelzést kapnak róla, ezért bízhatnak a rendszerben.
- A vezeték nélküli rendszer használója folyamatosan megszokja a távirányítót, de talán soha nem veszi észre a hibajelzéseket, pl. az elemek lemerüléséről, ha a kezelőegység kijelzőjét nem figyeli.
Bár az idők folyamán a rádiós rendszerek egyre megbízhatóbbakká váltak, és még inkább azzá válnak a jövőben, az Oktel Kft. még mindig a vezetékes rendszereket ajánlja ügyfeleinek, amikor ennek nincs kizáró oka. A rádiós rendszerek, bármennyire kódolt is a kommunikáció, mindig zavarérzékenyebbek, mint vezetékes társaik. A vezetékes rendszer abszolút előnye a megbízhatóság és a rádiós zavarforrásokkal szembeni jóval nagyobb érzéketlenség.
Mindezzel persze senkit nem akarunk lebeszélni a rádiós riasztók használatáról, hiszen cégünk is egyre sűrűbben alkalmazza és ajánlja őket, de mindenkinek tudnia kell, hogy alkalmazásuk némi kompromisszummal jár.
Minden jog fenntartva. Copyright © Oktel Kft. 1998-2018