A közvetítésről így adtunk hírt

A szuretinapok.hu most is működik, a Béla téri kamera közvetítése

Az oldallátogatások statisztikája

A programok között mindenki találhatott kedvére valót – ahogy ez már a Szekszárdi Szüreti Napokon lenni szokott. A vendégek táncolhattak a Csurgó zenekarral vagy a Tücsök zenés színpadon, csodálhatták a mozgásművészeti csoportok előadásait. Muzsikáltak Pál Istvánék, vagyis Szalonna és bandája, a Szekszárdi Big Band, a 100 tagú Cigányzenekar, fergeteges bulit adott a Magna Cum Laude, énekelt a Pécsi Bartók Férfikar és a Muslinca Férfikar is többek között. A fotóművészetet kedvelők természetfotó kiállítást láthattak, és összehasonlíthatták Szekszárd nevezetességeit századeleji és mai valójukban. Az alábbi összeállításokat és a mai fotókat Retkes Tamás készítette.

Látkép

Városháza

Garay szobor

Pénzügyi palota

A jó időnek és a hatalmas látogatói létszámnak köszönhetően a borászok is jól érezték magukat. Munkatársunk, Kovács-Szabó Berni készített néhány interjút, amelyeket is olvashatnak Önök is. Ismerje meg a Wekler családi pincészetet és a Ferenczi Szőlőbirtokot itt:  Borudvari interjúk

Ilyen volt ...

.. ilyen lett.

És jó is lett!

A Rock & Roll Bistro a Malac csocsót hozta

A Toscana étterem különlegessége a lecsócsa

Persze úgy is mondják, hogy ne csak igyál, egyél is! A vendéglátósok is derekasan kitettek magukért a Szekszárdi Szüreti Napok alatt. A A Rock and Roll Bistro malacos autójával találkozott már? A Toscana pedig a mediterrán ízvilágot hozta el, a saját fejlesztésű lecsócsa nevű, igazán magyaros étellel együtt. Ízek utcája interjúk

A Szekszárdi Szüreti Napok legfőbb nevezetessége a Szüreti felvonulás. Hatalmas szervezőmunka zajlik minden évben a gördülékenyen zajló, változatos, vidám felvonulás előkészületeként. Összefognak gyerekek és szépkorúak, civilek és hivatásos előadók, néptáncosok, borászok, lovasok, bábosok, mindenki, aki hozzá tudja tenni saját értékeit a bor és kultúra világához. Az alábbi fotókat Bordy Csongor és Kelemen Norbert kollégáink készítették.

Gyuszi a jövőt hirdeti

Van, akinek bántotta a szemét a sok szemét, amely a Gemencig húzódó Keselyűsi úton hevert.  Valaki csak bosszankodik mások szemetelése miatt, de valaki ennél többet is tesz. Például mi – ez itt a reklám helye. Idén ismét összefogtunk, hogy megtisztítsuk a Keselyűsi út leállósávját és árokpartját.

Felkészülés

Ervin örömében repked

Kesztyűkkel, kampós botokkal és szemetes zsákokkal felfegyverkezve indultunk reggel a terepre, ahol nem csak háztartási hulladékkal kellett megküzdenünk. A rengeteg pillepalackot, sörös dobozt, gyorséttermi szemetet hirtelen ötlettől vezérelve az autó ablakán is kidobhatták hanyag fogyasztóik, de mások előre megfontoltan hordták ki felesleges holmijukat. Festékesdobozok és fóliák garmadája, gyerekjátékok és -ruhák, konyhai eszközök, traktor- és teherautó gumik, sittel teli zsákok, állati maradványok – sajnos hatalmas választék.

Tavaly, 2010-ben vállalkoztunk először a Keselyűsi út megtisztítására, akkor 200 köbméter szemetet szedtünk össze harmincan.  Ezzel ki is érdemeltük a „Szépítsük együtt Szekszárdot!” mozgalom különdíját. Az akkori nagytakarításnak köszönhetően idén már kevesebb a hulladék. Más nézőpontból tekintve azonban nem kevés a 10 km-es útszakaszon egy év alatt felgyülemlett nagyjából 80 köbméter szemét.

Patak tisztítás előtt

Természetes lábbeli

Győzelem! Győzelem?

Az autógumi veszélyes hulladék

Patak tisztítás után

Egy teljes munkanapot fordítottunk a szemétszedésre. Ideális esetben mások is tesznek hasonló gesztust a közvetlen környezetükben, de a legkevesebb az lenne, hogy ne rontsanak a helyzeten. Kérjük, hogy a legközelebb arra járók gondoljanak arra, hogy milyen szép lehetne a Keselyűsi út – sőt egész Szekszárd! – szemét nélkül, és tegyék a hulladékot kukákba vagy konténerekbe. Ezek erre valók.

A magángyűjtemények két gazdája Borbandi György és Tálosi Zoltán, akik fiatal koruk ellenére elkötelezett gyűjtői a háborús relikviáknak. Borbandi György nem mellesleg az Oktel Kft. munkatársa és szerencsére meghívott a Bakamúzeum megnyitójára. Látva a lenyűgöző kiállítást, elhatároztam, hogy ezt mindenképpen be kell mutatni honlapunkon.

Gyuri, miért és hogyan kezdtél gyűjteni háborús tárgyakat?

A magyar tiszti vitrin egyik részlete

Amikor már akkora voltam, hogy fel mertem menni a padlásra, elkezdtem kutatni a dédapám és nagyapám hagyatékában a régi tárgyak között. Dédapám az I. világháborúban, 1915-től három és fél évig volt orosz fogságban, de hála Istennek hazajutott a családjához. Nagyapám a Wehrmacht német katonája volt, de nem csatlakozott a Volksbund-hoz. Mivel erről igazolványa is volt, amelynek “Hűséggel a hazához”  volt a jelmondata, ez többször megmentette az életét. Ő is megsebesült és amikor a gyorsan változó front elérte őket, akkor épp a kórházban feküdt sérülten. A családomhoz kapcsolódó dokumentumok mind láthatóak a kiállított tárgyak között.

Tálosi Zoltán barátom is gyűjtött háborús emlékeket, főleg a “vasakat”, vagyis a fegyvereket, lövegeket, lőszereket, előfordult, hogy még vásároltunk is egymástól. Egyszer, 2007-ben Paksról  felkérést kapott, hogy  rendezzen kiállítást II. világháborús relikviákból. Aztán 2008-ban Bonyhádra hívtak minket, az I. világháborús  gyűjteményünk miatt. Ezek az alkalmak adták meg a löketet, hogy ki kéne állítani a teljes anyagot egy állandó helyre. Úgy éreztük, hogy már kevés az, hogy a padláson, pincében, garázsban csak magunknak tároljuk ezeket a relikviákat, amikor sok érdeklődő szívesen látná.

Ez sikerült is, hogyan?

Hosszas keresgélés után végül megkaphattuk a Megyei Levéltár épületében a használaton kívüli, leamortizálódott légó pincét. Ezt a helyiséget a Tolna Megyei Önkormányzat biztosítja számunkra bérleti díj ellnében, melyet eddig sikerült Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatától támogatásként megkapnunk. A segítségükért rendkívül hálásak vagyunk! Nagy munkába fogtunk, 4 hónapig tartott a felújítás, rengeteg időt, pénzt és energiát igényelt, de kész lett. 2009. áprilisában nyitottuk meg Bakamúzeumot. Ezt a nevet találtuk a legjobbnak, mivel az I. világháború óta  bakának nevezzük a katonákat; mi pedig monarchiás és I.-II. világháborús relikviákat állítunk ki, ezért úgy érezzük, hogy ez az elnevezés illik erre a gyűjteményre.

Mesélj a kiállításról, hogyan épül fel, miket láthatunk?

Német felszerelések

Három részből áll: az I. világháborús rész tartalmaz családi fotókat, persze nem csak az én családomét, hatalmas a gyűjtemény, katonai felszerelési tárgyakat, fegyvereket, dokumentumok. Itt található még néhány, Tolna megyéhez köthető hivatalos levelezés és más komoly ritkaság is, többek között egy 1914-ből való kórházi elbocsátólevél, ami azért érdekes, mert ilyet csak a háború kezdetén adtak ki, amikor még úgy nézett ki, hogy hamar véget ér, de aztán ugye máshogy alakultak a dolgok. A  pécsi 19. honvéd gyalogezredben szolgáltak a mi környékünkről a legtöbben, ezért kiemelten kezeljük az ehhez kapcsolódó relikviákat.

A második nagy téma természetesen a II. világháború. 8 vitrint rendeztünk be, címszavakban elmondom, hogy melyik mit tartalmaz. Az első polgári légvédelmi, légó tárgyakat, eszközöket, dokumentumokat, fényképeket; a második német zubbonyokat és felszereléseket, ezek minden oldalról megszemlélhetőek. A harmadik magyar tiszti vitrin, háborús hagyatékokkal; a negyedikben magyar általános felszerelési tárgyak vannak. Az ötödikben német felszerelési tárgyakat; a hatodikban lőfegyvereket, lőszereket, robbanószereket, pisztolyokat állítottunk ki. A hetedik vitrin a repüléstörténeté, itt  emlékek, relikviák találhatóak; a nyolcadikban pedig kitüntetések, a monarchia és a II. világháború korából.
Berendeztünk egy lőállást magyar, német puskáknak, gépkarabélyoknak, és van egy külön rész mindenféle fegyvernek: itt géppisztolyok,  lőszerek, lövegek, páncéltörők, lövedékek, hordeszközök, lánctalpszemek, aknavetők, gránátok láthatóak.

A harmadik rész, ami a repüléstörténetről szól, egyelőre a folyosón kapott helyet. Kiállítottunk itt repülőgép alkatrészeket, korabeli oxigénpalackot, repülőülést. Tálosi Zoltán gyűjtőtársam egy Simontornya térségében lezuhant repülő roncsai közül kiásta a motor részt a hozzátartozó fegyverzettel, ez a nem kis darab vas jelenleg tisztításra vár, nemsokára ezt is ki tudjuk állítani.

Néhány a kitüntetések közül

Mi a Bakamúzeum büszkesége?

Ha tárgyról kérdezel, akkor az  egyik ritka géppuska, amelyről alapos nyomozás után kiderült, hogy ilyen darab a Bakamúzeumon kívül csak a Hadtörténeti Múzeumban található. De egészében véve az a legfontosabb, hogy ez a két magángyűjtemény csak és kizárólag eredeti tárgyakat tartalmaz, a több ezer tárgy között egyetlen reprodukciót vagy utángyártott holmit nem állítottunk ki.

Ez a kiállítás a múltunkról szól, de van jövője is.

Persze, folyamatosan bővül, a 2009-es nyitáshoz képest is már most, 2011-re 30%-kal nőtt a kiállított relikviák száma. Van már egy komplett amerikai katonánk is, na jó persze, csak a felszerelése. Ha lenne még egy termünk, ott a Népköztársaság idejéből, emlékeiből rendeznénk be egy kiállítást, ennek gyakorlatilag megvan a teljes anyaga. Otthon két szekrényem csak zubbonyokkal van tele, és ez csak egy része az egésznek.

Üdvözletek, okiratok, emlékek

Mikor lehet meglátogatni a Bakamúzeumot?

Állandó nyitva tartás szombaton délelőtt van: 9-től 12.30-ig. Bejelentkezéssel hétköznap is bármikor látogatható a múzeum, csoporttal érkezőknek mindenképpen érdemes előzetesen időpontot kérni az alábbi telefonszámok egyikén.
Borbandi György: 30/226-0868
Tálosi Zoltán: 30/457-1022
Szeretnénk elérni, hogy minél többet látogassák meg a kiállítást, ezért a belépés ingyenes. Várunk szeretettel mindenkit!

Születésnapi torta

A Cégbíróságtól éppen húsz éve érkezett meg az Oktel Kft. alapító okirata, 1990. július 4-én. Annak ellenére, hogy számos fontos megrendelésnek köszönhetően így nyáron is el vagyunk havazva (ez nem panasz, ez dicsekvés!), azért ezt szép születésnapot meg kell ünnepelni. Úgy döntöttünk, hogy két a ügyvezetőt be sem avatjuk a tervekbe, legyen meglepetés a buli!

És mitől lesz bulihangulat? Például a tortától? a dekorálástól? Kellenek lufik, zászlók, függők – persze piros és kék színben! Vagy inkább a társaságtól? Naná, hogy!

Ideális helyszínt találtunk Szálkán, a Szögedi Múzsák Alkotóházban, ahol bátran lehet akár még énekelni is, mert kellő távolságot tart a szomszédságtól.

Házigazdánk Bach szonátával lepett meg minket.

Készültünk ennivalóval is, Feri villával támadja a sülő húsokat, Szigi zsonglőrködik a salátának valóval. Szerencse, hogy nem volt egészen 40 fok.

A zene fontos része a bulinak, már csak a karaoke szempontjából is. Nisa ezt  is komolyan veszi.

A két főnököt magyarázat nélkül hozta el Gábor a helyszínre. Ahogy beléptek, szállt az énekszó és a konfetti, Zoli saját költeménnyel emeli az est fényét.  Komoly cégvezetőknek komoly ajándék is jár: a tortán és a bulin kívül 20 évnyi tevékenységért a munka zászlaja és az emlékezés képekkel teli nagykönyve.

Számoljunk csak: ez az Oktel torta 40 személyes volt, éppen ennyien dolgozunk itt. Húsz éve nyolcan kezdték, ha ilyen ütemben növekszik az Oktel Kft., akkor mekkora torta kell húsz év múlva egy 200 fős cégnél?  Najó, ezt hagyjuk ….

Hajnalig buliztunk, volt ott ping-pongozás sörösüveggel, torokszakadt éneklés,  főleg a Micimackóra tombolás (zik-zik) és még olyan is, amiről itt nem mesélünk.

RIASZTÓ NÉLKÜL IS SOKAT TEHETÜNK BIZTONSÁGUNKÉRT.

Bizonyára Ön is tisztában van azzal, hogy a riasztóberendezés nem képes megakadályozni a betörést, csupán a károk mérséklése lehet a célja. Erre utal pontos elnevezése is: behatolásjelző. Különféle mechanikus védelemmel együtt alkalmazva már hatékony vagyonvédelemről beszélünk. Tudjuk, hogy nincsen feltörhetetlen zár, hiszen a profi betörők számára létkérdés a szakmai fejlődés. Akkor vannak gondban, amikor nincs elegendő idejük a behatolásra, vagyis a riasztóberendezés megzavarja őket.

Számos eszköz és óvintézkedés segíthet Önnek is a betörés elleni védekezésben, amíg nincs lehetőség professzionális riasztórendszer üzemeltetésére. Az alábbiakban szeretnénk segítséget nyújtani, tapasztalatainkat közreadni annak érdekében, hogy minél kevesebb sikeres, befejezett betörésről halljunk. Komolyan állítjuk: sok mindent megtehetünk magunk is saját biztonságunk érdekében. Olvassa el tippjeinket!

Hogyan NE legyen a házunk betörés célpontja?
Soha ne felejtsük el megtenni azokat az óvintézkedéseket, amelyeket a józan eszünk súg:

• használjuk a zárainkat: akkor is, amikor “épp csak egy percre” megyünk el;
• zárjuk be az ablakokat, amikor elmegyünk, ne hagyjuk a kulcsot az ajtóban, amikor otthon vagyunk;
• a kerti létrát tegyük elzárható helyre, mert nagy segítséget jelentene a behatolónak;
• értékeket, kulcsokat, ne tároljunk közvetlenül a bejárati ajtó mellett: hihetetlenül egyszerűen és gyorsan ki lehet emelni ezeket a csukott, de nem zárt ajtó mögül;
• az ajtónyílást jelző csengő (elektromos vagy szélcsengő) jó szolgálatot tehet a besurranások ellen
• nagyobb értékeinket mindig tegyük jól zárható helyre;
• ismeretlen embereket ne engedjünk be a házba, lakásba, megfelelő ellenőrzés (igazolvány, adatkérés) nélkül.

A lakatnál korszerűbb megoldások is léteznek, néhányan már lecserélték a magukét.

 

NE keltsük fel a betörő érdeklődését!
Amikor elutazik a család, napokra vagy hetekre, lehetőleg ne változtassanak semmit a ház külső képén. A lehúzott redőnyök helyett sokkal hatékonyabb egy automata kapcsolóval felszerelt kislámpa, amely időnként be- és kikapcsol.
A közösségi portálokon vagy emailen közzétett üzenet: “Nem vagyok elérhető, két hétre elutaztunk!”, kifejezetten csábító hatással van a tolvaj szakma képviselői számára. Minél kevesebb szomszédot avassunk be az utazási terveinkbe, és ha mód van rá, kérjünk segítséget valakitől: viráglocsoláson kívül nyitogassa az ablakokat, kapcsolgassa a villanyokat. És ilyenkor nyugodtan parkoljanak mások is a ház elé, így a jövés-menés képét keltik.

Mivel nehezítsük betörőnk dolgát?
Anyagi lehetőségeinkhez mérten szereltessünk mechanikai eszközöket: hevederzáras, belső fémrácsozattal megerősített ajtót, (amely védett törés, felfúrás ellen) biztonsági zárszerkezeteket, üvegtörés-gátló fóliát, mindezek késleltetik a behatolást. Amennyiben elektronikus riasztóberendezést is szeretnénk telepíteni, számos lehetőség közül választhatunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a rendkívül olcsó, barkácsáruházakban beszerezhető “riasztót” házilag, szakértelem nélkül szerelik fel – csupán addig használja a tulajdonos, amíg nem törnek be hozzá. Hatalmas veszteséget okozhat egy ilyen riasztó: megnyugtatja az embert, de valójában nem tud biztos védelmet adni.

Sajnos, a betörés során keletkezett károkat a biztosító sem tudja minden esetben pótolni: milyen sok tárgyunk van otthon, melyek talán csekély anyagi értéket képviselnek, mégis fontosak, pótolhatatlanok számunkra. Ráébredni a veszteségre: az a pillanat, amikor szeretnénk visszaállítani az órát, arra gondolva, hogy mennyivel okosabbak is lennénk. Szerencsés, aki nem élt át ilyen pillanatot, mert előtte is okosan döntött.

1. Az ügyfél lehet istenhívő, lehet pogány vagy ateista, mindenképpen arra vágyik, hogy a házában felszerelt riasztó hatékonysága időben és térben egyaránt mindenható vagy varázserejű legyen.

2. Nincs olyan egyszerűen kezelhető rendszer, amellyel meg lehetne előzni a kezelési hibákat.
Következménye: ha olyan érthetően magyarázod el a kezelőegység használatát, hogy nem lehet félreérteni, valaki akkor is félreérti.

A KARBANTARTÁS TÖRVÉNYEI

1. A riasztórendszerek karbantartási szerződése mindenre kiterjed, kivéve azt, ami valóban megtörténik.

2. Különféle ügyfelek egybehangzóan állítják, hogy díjköteles karbantartás elmulasztásából eredő káresemény soha nem a karbantartás elmulasztásából adódik, hanem a rendszer és a telepítője hibájából.

A VAGYONVÉDELMI RENDSZEREK ÖSSZEFÜGGÉSEI

A jól bevált kezelőközpont legkorszerűbb kiadása nem programozható az előzőleg ismert módon.
Folyománya: a régebbi, ismert verzióval jobban járnánk, de annak legnagyobb zónaszáma is eggyel alacsonyabb a szükségesnél.

Akármi is hibásodott meg a rendszerben, az biztos, hogy hibátlannak fog látszani.

Egy riasztórendszer meghibásodásának valószínűsége fordítottan arányos a meghibásodás kívánatosságával.

A HIÁBA VALÓ HIBAJAVÍTÁS ELMÉLETE

1. Ha eljutsz a hibás alkatrészig, nincs szerszámod a kiszereléshez.
2. Ha ki tudod szerelni, nincs belőle tartalék, és már nem kapható.
3. Ha kapható, akkor ki se kellett volna cserélni.

A TÉVES RIASZTÁSOK TERMÉSZETE

1. Minden riasztás lehet téves. De éjszaka majdnem biztosan téves.
KIEGÉSZÍTÉS: Mindig fel kell kelni ellenőrizni.
A DISZPÉCSER KIEGÉSZÍTÉSE: Van ami még rosszabb: fel kell ébreszteni az ügyfelet.

2. A téves riasztás olyan, mint egy álom: nincs előzménye, nincs folytatása, nem értjük, mit üzen és néhány nap múlva úgy érezzük, mintha meg se történt volna.

A MŰSZERÉSZEK ÉSZREVÉTELEI A TÉVES RIASZTÁSOKRÓL

1. A helyszínen jól megközelíthető helyen sosem találod a hiba okát. Ahhoz előbb fel kell menned a padlásra, ki kell kerülni a darázsfészket, odébb kell rámolni 2 méteres gerendákat és porszűrőt kellett volna beszerezned. Minden rendben van, de akkor mi volt a hiba? Ja, nem is a riasztó jelzett, hanem az ügyfél nem ismerte fel a az új csengőhangot a telefonján.

2. A téves riasztás hibakeresése közben jössz rá, hogy a rendszer már működésképtelen.

3. Ha nem lehet kideríteni, melyik zónában jelentkezett a téves riasztás, előbb mindig a hibátlanokat ellenőrzöd, utolsónak marad a hibás. Végül kiderül, hogy az sem hibás.

4. Sohase találj olyan hibát, amivel nem tudsz mit kezdeni.

A DISZPÉCSER PANASZA

Az értesítendő személyek listájáról akkor is mindenki egyszerre elérhetetlen, ha a lista olyan hosszú, hogy nem fér el a monitoron.

A SZABOTÁZSRIASZTÁS TÖRVÉNYE

A szabotázs-riasztásra kiérkező járőr a helyszínen nem találja rongálás nyomát. Még annak sincs nyoma, hogy a nyomokat valaki eltüntette volna.

RIASZTÓ- ÉS BELÉPTETŐRENDSZEREK PROGRAMOZÁSI TÖRVÉNYEI:

1. Csak az elavult rendszereket nem fertőzi vírus.
Következménye: minél megbízhatatlanabbul működik a rendszer, annál korszerűbb.

2. A program és a kezelőegység nem a vágyaid, hanem az utasításaid szerint működnek.

3. Minden ellenkező híreszteléssel szemben teszt üzemmód tapasztalatai a jövőbeli eseményekkel semmiféle összefüggésben nincsenek.

A PROGRAMOZÓ TEÓRIÁJA

Ha az építőipar úgy építene, ahogy a programozók készítik programjaikat, az első jöttment harkály lerombolhatná az egész emberi civilizációt.

A DECSI BABAMÚZEUM ALAPÍTÓJA

Ezt az interjút munkatársunk Kovács-Szabó Bernadett készítette a Decsen élő Farkasné Pál Bözsi, népi iparművésszel 2009. április 26-án. Bözsi néni az általános iskolai tanulmányai után hímezni, rajzolni tanult Kun Sára népművész szárnyai alatt, majd a néptánc töltötte ki az ideje nagy részét. Később férjével Bátára költöztek, ahol Dér Józsefné tanította meg a tojásfestés rejtelmeire. Közel 40 évig ezzel foglalkozott, közben elsajátította a bútor- és tányérfestést is. Népviseleti gyűjteményének kiemelkedő darabjaival háromszor hozta el az első díjat a Jákó Vera Alapítvány által meghirdetett ‘Legszebb magyar népviselet’ versenyeken 1996-ban, 1997-ben és 1998-ban. 1999-ben hagyományőrző tevékenységét a helyi önkormányzat ‘Decs községért’ emlékplakettel ismerte el, 2002-ben a ‘Népművészet Mestere’ címben részesült, 2003-ban ‘Mesterremek-díjat’ kapott. A Tolna Megyei Népművészeti Egyesület tagja. Jelentős gyűjteményt rendezett be decsi otthonában ‘Sárközi életképek’ címmel, melyben a Sárköz népviseletét és hagyományait mutatja be 200 babán, melyek mindegyike zsűrizett. Ezt tartja élete fő művének.

CSALÁD-MUNKA-ELISMERÉS

- Meséljen a családjáról, gyermekkoráról!
- Farkas Lászlóné Pál Bözsinek hívnak. Azért mondom így, mert Sárközben megmaradt a leánykori nevünk, ha öregasszonyok vagyunk is. Nincs Szabóné, Kovácsné. Van Döme Éva, Dani Bözsi, Pál Bözsi, de akit vidékről hoznak férjhez, az még 50 év után is csak a Nagy Jancsi felesége. Csak az idevaló lányok maradnak meg a leánykori nevükön… Hát én 1938. július 21-én születtem. Egyedüli gyerek voltam egy paraszt családban, földművesek voltak a szüleim. Együtt éltünk a nagymamám, nagypapám, édesanyám, édesapám és én. Amikor kijártam az általános iskola 8 osztályát, akkor mi még olyan nagyon nem mentünk továbbtanulni, korán férjhez is mentünk, ugye a Sárközben divat volt, hogy korán férjhez mentek a lányok.

- Hogyan került kapcsolatba a különféle népi mesterségekkel?
- 1953-ban végeztem el a 8 osztályt. Akkor Decsen volt egy Háziipari Szövetkezet, ami nagyon sok bedolgozó parasztasszonynak adott munkát. Akkor ugye nem így volt, mint most, hogy munkanélküliség, hanem fogták a lányokat, hogy ne menjünk el városba, ne menjünk el a faluból, hanem akkor elkezdtünk ide dolgozni. Volt egy tánccsoport, először táncolgattunk, aztán eljártunk egy hímzőtanfolyamra. A szomszédban lakott a Kun Sári néni, aki a népművészet mestere volt, nagyon szépen tudott hímezni. Összeszedett bennünket, fiatal lányokat, ötöt-hatot-tizet, ő tanítgatott bennünket hímezni. Akkor már a Háziipari Szövetkezetben hímezgettünk jegykendőmintát, zsebkendősarkat, ilyen kis 40-50 Ft-os munkákat. Utána aztán megtanultam a rostkötés. 1956-ban férjhez mentem, a férjem is decsi születésű volt. Egy Ágnes nevű lányom született. Aztán elkerültünk Bátára a férjem munkahelye által, ott tanultam meg a tojásfestést, mert a tojásfestés az inkább bátai eredetű… Abbamaradt a hímzés, a rostkötés, és én akkor ráálltam a tojásfestésre. Most a tojásfestés az azért 40 évig átvitte az életemet…

1974-től bútorfestőként dolgoztam tovább a Decsi Háziipari Szövetkezetben. Tíz évig népi bútort festettem, ami azt jelenti, hogy hát sarokpadokat, asztalokat, székeket készítettem. Nagyon sok éttermet, pl. Pesten a Citadella éttermet teljes egészében én csináltam, valamint a dunaföldvári és a szekszárdi borozót. A ’70-80-as években nagyon divat volt a festett bútor.
Na, most amikor nem volt bútorrendelésünk, akkor engem nem küldtek soha haza, hanem mindig odatettek egy másik részleghez…, egy másik részleg azt jelenti, hogy a babakészítő részleghez. És akkor én már ott elkezdtem a ’80-as években, hát vagy talán egy kicsit előbb babákat is készíteni. 1993-ban mentem nyugdíjba, babákat akkor kezdtem el nagyobb mennyiségben készíteni. Úgy gondoltam, hogy valamit azért szeretnék meg is mutatni belőle, akkor döntöttem el, hogy megcsinálom a sárközi életképeket. Van egy Sárközi Életképek című babamúzeumom, amibe hála isten elég sok a látogatottság, és ehhez egy 40 perces tárlatvezetésben elmondom a sárközi népünk szokását egészen a születéstől a siratóig, de be is mutatom.

- Melyik áll a szívéhez a legközelebb?
- A viselet. Nagyon nagy gyűjtemény is van a háznál, vagyis nagyon vigyázok minden darabra. Nagymamám esküvői szoknyájában indult az unokám 1996-ban a Budapesti Vigadóban a legszebb magyar népviselet című vetélkedő, ahol 350 fölöltözött indult – minden községből a legszebbet küldték -, és ebből 3 éven keresztül a sárközi viselet hozta el az országos első helyezettet. Először 1996-ban egy 1800-as évek végiből való menyasszonyi viseletet mutatott be, ami az én nagymamám esküvői szoknyája volt, aki 1884-ben született. Abba indult és elhoztuk az országos első helyezettet, amiért kaptunk egy 10 napos amerikai torontói jutalomutat. 1997-ben az édesanyám esküvői szoknyájába indult a kislány, aki ’35-ben esküdött benne, akkor már fátyolosan, annak az időnek a bemutatásával. Akkor újra megkaptuk az első helyezettet, amiért egy floridai utat nyertünk. 1998-ban újra indult a kislány, de akkor már nem párosan menyasszony-vőlegényként, csak egyénien és akkor is elhoztuk az első helyezettet…

- Mit jelent Ön számára a népművészet?
- Hát énnekem nagyon sokat jelent, mert énnekem ez volt az egész életem munkája, én máshol nem is dolgoztam. Nagyon-nagyon szeretem csinálni, ez énnekem nem csak munka, hanem hobbi is…

- Milyen eredményeket ért el?
- Hát 1974-ben lettem népi iparművész, 2002-ben lettem a népművészet mestere, 2003-ban pedig egy mesterremek díjat kaptam, amit négyen kaptunk meg az egész országban. Emellé kaptam egy középfokú szakoktatói engedélyt, aminek ugyan nem nagyon veszem hasznát, ugyanis én már 70 éves vagyok, és már nem vállalok külön szakoktatást, de nagyon sok helyre meghívnak. Voltam már Békéscsabán, Nyíregyházán, Egerben előadást tartani, Sárközről kiállításokat csinálok, viselet-bemutatókat…

- Van lehetősége a tudásának átadására?
- Hát volna, meg nagyon sokat meg is tanítottam tojást festeni legalább 10-15 fiatalasszonyt, lányt, de egyik se csinálja. Most például a tojásfestés, az egy nagyon-nagyon, hogy mondjam egy nagyon-nagyon piszkos munka… És bizony, aki megtanulta, egyik se folytatja tovább. Ehhez ezt nagyon kellett szeretni, hogy én 40 évig a tojást a kezembe vegyem.

- És mással sem jönnek? Tehát, hogy mást szeretnének Öntől tanulni, például népviseleti ruhakészítést?
- De. Nagyon sokszor mutattam már a népviseletet is, hogy hogyan kell a ruhát beráncolni, hogy kell beszegni. Sőt, nagyon sok helyre meg is hívtak már előadást is tartani, meg kiállításra is, és nagyon sok szakdolgozatot segítettem már megírni, ami azt jelenti, hogy Pécsre, Szombathelyre, Budapestre, és az az egyetlen örömöm, amikor visszajelez a kislány, hogy 4-es-5-ösre sikerült a szakdolgozata…

- A rengeteg munka mellett marad ideje pihenésre? Mivel tölti a szabadidejét?
- Hát nézd, én erre azt szoktam mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Mert a munka az soha el nem fogy, azt csak le lehet tenni. Na most például, úgy ne kérdezze meg tőlem senki, hogy mikor érsz rá, mert akkor erre azt mondom, hogy semmikor. De ha megbeszélünk egy időt, akkor esetleg azt mondom, hogy nekem most 4-től 5-ig, vagy kedden vagy pénteken jó, akkor abbahagyom a munkát. A munkát csak letenni lehet, abbahagyni vagy letenni, mert a munka el nem fogy. Mert aki akar, az mindig talál munkát. Én mindig találok munkát. Amikor valami sürgősebb, akkor persze hogy éjjel is belemegyek, akkor varrok, elől van a gép, éjfél-egy óráig, de ha én el akarok menni valahova, akkor azt mondom, hogy most ezt, akkor holnap éjjel későbben fennmaradok. Na most ez csak olyankor van, amikor esetleg van egy rendelés, egy tánccsoport kér mit tudom én 15 alsószoknyát…

- És amikor nem ilyesmivel foglalkozik?
- Akkor van egy lakásom, van egy kertem, van egy udvarom. Szeretem a környezetemet rendben tartani. Nagyon sok ember megfordul nálam, és az nem azt kérdezi, hogy most ez ráért-e az udvart összesöpörni, vagy nem, hanem azt látja, hogy rend van vagy rendetlenség. És én arra mindig vigyázok, hogy be lehessen jönni akár a lakásomba, akár az udvaromba. Nem azt mondom, hogy nem tudom milyen rend vagy precízség van, de ami tőlem telik 70 évesen, még azért én be merek engedni a házamba bárkit.

- Mi volt élete legjobb döntése?
- Az, hogy a népművészeti munkát választottam.

- Mi a legszebb emléke?
- Hát az a legszebb emlékem, hogy nagyon-nagyon sokfelé elkerültem nem apénzemből és nem a nyugdíjamból, de ha azt mondom, hogy összejártam a világot, mint egy parasztasszony, akkor ez egy nagyon nagy élmény volt számomra. Én voltam Amerikában, Spanyolországban, Portugáliában, Hollandiában, Franciaországban, én voltam a hannoveri világkiállításon, voltam Szíriában. Hát ez olyan élmény, hogy az én korosztályomból nagyon kevés mondhatja el magáról, mert ahova én eljutottam, mind-mind a népművészetnek köszönhetem.

- Mi az, amire a legbüszkébb?
- Hát, talán most erre a Sárközi Életképek Babamúzeumra, hogy azért az utókornak tudtam hagyni, és úgy érzem, hogy aki ide bejön és végighallgatja ezt a tárlatvezetést és végignézi azt a 200 babát, az innét csalódva nem megy ki. Akár öreg, akár fiatal, akár férfi, akár kislány, akár fiatalasszony, mindenkinek van valami hozzáfűzni valója, és valami negyedik vagy ötödik vendégkönyvem van tele, de olyan csodálatos beírásokkal, hogy sokszor az embernek kipotyog a könnye…

- Említette, hogy a népviselet áll a szívéhez a legközelebb. Ez vezette a babamúzeum megvalósításához?
- Igen, és a 200 db babán 200 féle viselet van. Mert a Sárköz az annyira gazdag volt, hogy minden alkalomra megvolt, hogy mibe mentek a templomba, a mulatságba, dolgozni, Szekszárdra, a piarcra, a faluba, a pékhez, úgyhogy mindnek megvolt a maga viselete. És akkor ezen a 200 babában be tudom mutatni a sárközi viseletünket, egészen a hétköznaptól az ünnepig.

- A helyi népviseleten kívül mit láthatnak még az idelátogatók?
- Hát ez Sárközi életkép. Ez ugyanúgy van fölállítva, ahogy felnő a gyerek. Vagyis onnét kezdődik, hogy addig hordhatta a menyecske a tekerőzést, a bíbort, amíg a gyereke meg nem született. Ugye van a komaasszony, amikor megszületik a baba, elmegy kisbaba-látogatóba, viszi a komatálat, akkor a gyerekfürösztés még ugye teknyőbe, a pólyázás, a szoptatás, a körösztölés. Aztán ahogyan nő, akkor nagyobbacska lesz, a konfirmálás, a jegykendő varrás a férjhez menése előtt, akkor a mulatságba indulása, a húsvéti locsolás, az üveges tánc, a szüreti bál, a lakodalmi készítő, a lakodalom. Ugye felnőtt az a gyerek a születéstől a menyasszony koráig. Akkor ugye megvannak még a hagyományok, a szüretelés, a halászat, a hétköznapok, a munkák, a vetegetés, az aratás, a kapálás, hát végeredménybe nem csak ünnep volt Sárközben. Ahhoz hogy a Sárköz gazdag legyen, ahhoz egy nagyon szorgalmas paraszt nép lakta, akik csinálták a parasztmunkát is. Azért a sok-sok selyemszoknyáért nagyon sokat kellett dolgozni.

- Kérem, fejezze be a mondatot: Ha most kezdeném, akkor …
- Ugyanezt a pályát választanám. Nagyon-nagyon sok örömöt, nagyon sok boldogságot, és nagyon sok kitüntetést kaptam tőle. Az összes kitüntetés, ami a népi munkával, a kézműves munkával jár, azt hála isten, én megkaptam mindet. A népművészet mestere is lettem, talán az a legnagyobb elismerés. És én nagyon meg vagyok elégedve az életemmel, és énnekem a jó isten nagyon szép életet adott ahhoz, hogy mindig azt csináltam, amit szerettem.

- Mik a jövőbeli tervei, reményei?
- Hát most már olyan nagyon sok tervem nincs. Lenne, de sajnos az idő is eljárt fölöttem, és nem nagyon tudom bővíteni. Tudnék én egy igazi nagy múzeumot még megcsinálni, mert nagyon sok viseletünk van, ami el van rakva. Van például fönn a konyhámba egy festett bútor, amit teljesen én csináltam, amit nem tudok bemutatni a közönségnek, mert az már a lakásban van. Nekem még a nagymamámnak a bútorai is mind megvannak, aki 1882-ben született, de nem tudom kiállítani, mert nincs helyem. Most volna még egy olyan tervem, hogy én tudnék egy magánmúzeumot csinálni, de sajnos anyagilag sincs meg hozzá a pénzem, meg az időm sincs meg hozzá, mert 70 éves vagyok.

A Szüreti Napok alkalmával megszokhattuk, hogy a jó borok mellé jó ételek, kulináris különlegességek is társulnak. Idén újra a szekszárdi éttermek specialitásaiból és tájjellegű ételeiből nyerhettünk kóstolót a négy nap során. Immár negyedik éve működik az Ízek utcája elnevezésű sátorsor, melyen a Vendéglátók Kerekasztala Szekszárdért Egyesület éttermei gondoskodnak a különféle finomságokról. Ez eddig öt éttermet jelentett, melyek név szerint: az Aranykulacs Kisvendéglő, a Húsvasaló Étterem, a Stefán Ételbár, a Szász Söröző és Étterem és a Toscana Étterem.  A 2010-es év volt az első, amikor a Mangó Mediterrán Étterem és Bár is megjelent a már megszokott vendéglátósok között, és ízelítőt kaphattunk a rendhagyó mediterrán jellegű konyha ételkínálatából.
A helyi vendéglátósokkal, borosgazdákkal és kiállítókkal készült interjúk itt megtekinthetőek.

Bár profitorientált magánvállalkozás vagyunk, ezt az akciót non-profit alapon vállaltuk, tekintettel arra, hogy a cég maga, és a legtöbb dolgozó is szekszárdi.  A rendezvény szervezői meglepődve, de örömmel fogadták felajánlásunkat. A közvetítés ötletének megszületéséről és a vállalkozás történetéről itt olvashat.